Talán sokan nem tudják, a magánszemély az ingóság eladása utáni jövedelemből bizony (ha eseti jelleggel történik) 25% -ot adózik. Bizony.

Frissítés

Érdemes átolvasni a vonatkozó jogszabályt, mert az adófizetséi kötelezettség leginkább azokra van kiélezve akik ebből szeretnének megélni. (A konkrét jogszabály lentebb olvasható.) Használt cikkek értékesítésénél, ha az eladó azt újonnan vette (és a beszerzési ár alatt adja el használtan) nem is keletkezik jövedelem, nincs is mi után adót fizetni.

Ha magánszemély új terméket ad el eseti jelleggel a vételi ár (+ráfordítások) és eladási ár különbözete a 25% -os adó alapja, de csak az éves szinten 50.000 Ft -ot meghaladó adót kell megfizetni (tehát a 200.000 Ft -os jövedelem feletti részre eső adó).  Természetesen ebben az esetben szükségesek a számlák, bizonylatok a jövedelem megállapításához.

Ha a használt cikkről már nincs meg a bizonylat (pl. 10 éves bicikli, mama tányérjai, stb.) és a bekerülési költség nem állapítható meg, akkor az eladási ár 25% -a számít jövedelemnek, erre vonatkozik a 25% -os adó, viszont ebben az esetben, hogy adófizetési kötelezettség keletkezzen (50.000 Ft feletti adó összeg) már 800.000 Ft -nyi használt cikket kell kiárusítani, ami valljuk be, magánszemélyeknél valóban nem igazán gyakori.

Nincs új a lap alatt. Az üzletszerű tevékenységhez vállalkozást/céget kell fenntartani, az aukciós piactereken sem lehet ezt megkerülni.

Frissítés vége

Nem csak magánszemélyekre, hanem a piactereken (is) megjelenő vállalkozásokra vadásznak (persze azokra, akik elfelejtenek számlát adni). Az aukciós piacterek ugyanis nem írnak elő számlaadási kötelezettséget, adózással kapcsolatban minden felelősség a felhasználókat terheli.

Sokan bírálják az aukciós portálokat, hogy nem hívták fel a felhasználók figyelmét az adóvonzatra, de jelenleg véleményem szerint teljesen általános gyakorlat, hogy adózási kérdésekben mindenkinek saját magának kell tájékozódnia. Ez valahol érthető is, hisz ahány adóalany annyi eset és megoldás, ahogy minden pofon mellé sem állítanak közlekedési rendőrt, az aukciózók mellé sem állíthat a Vatera egy-egy adószakértőt. Na meg nem fogja a saját üzletét rontani azzal, hogy 25% -os adókkal riogat…

Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanez a helyzet minden létező apróhirdetési portálon, bolhapiacon, vagy bármilyen háznál történő értékesítés esetén.

Az ellenőrök próbavásárlásokat ejtenek. Vállalkozásoknál eléggé egyértelmű a helyzet, magánszemélyeknél viszont számomra egyenlőre nem világos a próbavásárlásos ellenőrzés mikéntje, de attól tartok, hogy éppen a sok értékeléssel rendelkező felhasználók lehetnek a célpontok, akiknél feltételezhető az üzletszerű tevékenység. Ez nem az a dolog, ami a legjobbat teszi a hazai aukciós kultúra fejlődésének, de a magyar élelmes. Majd regisztrálnak 5 nicket, minden 10 -dik aukció után újat, a nagy értékű termékek helyett leütik a 100 forintos kulcstartókat.

Vajon egy ilyen akció elveszi a magyarok kedvét az online aukciózástól?

Mennyiben lesz érezhető a forgalom csökkenése a Vaterán?

Frissítés:

Akkor egészen pontosan az Szja. törvény rendelkezései:

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem

Az online értékesítésben sokan használják ezt az értékesítési csatornát, egyszerűen olyan megfontolásból, hogy nem szeretnének az aukciós portálokon keresztül érkező vásárlókról sem lemondani.

A Vatera április 6 -tól feltöltési díjat vezet be, a mértéke a termék kikiáltási, minimál, vagy fix ár értéke  szerint 5-40 Ft -ot jelent termékenként (eltekintve néhány kivételes kategóriától, ahol más díjazás van érvényben). A TeszVesz hasonló díjak bevezetése mellett döntött, csak listázási díjnak nevezik.

Ezzel a lépéssel valószínűleg varázsütésre megszűnnek a néha többszörösen, akár 50-100 -szor feltöltött azonos termékek. Gondolom sokan találkoztak már olyan listázással, ahol oldalakon át ugyanannak az eladónak ugyanazon termékeit láthatták, amikor egy-egy terméket kerestek. Roppant bosszantó jelenség és mivel az eladóknak semmibe sem kerül – bár elvileg nem szabályos – eddig előszeretettel éltek vele.

Drágább lesz az a trükk is, hogy a termékek előkelő helyét a listákon – fix áras értékesítésnél – ismétlődő egynapos aukciókkal próbálták biztosítani az eladók, így sprórolva meg a “listázások elejére” szolgáltatást. (Az aukciók alapesetben a lejárat dátuma alapján vannak listázva, a leghamarabb lejárók elől.)

A mára sok száz, vagy ezer értékeléssel rendelkező eladók jó része talán soha nem kezd online aukciózni, ha a termékek aukcióra bocsájtásáért a kezdetektől díjat kell fizetni, mára már valószínűleg megtanulták: az üzletben olyan hogy ingyen, az nem létezik.

Azt hiszem a díj bevezetése egy szükséges rossz. Olyasmi mint a parkolási díjak. Senki nem örül, hogy fizetni kell, mindenkit felháborít amikor bevezetik, de nélküle a rendszer nem működne megfelelően.

Sokan egy újabb lehúzásnak érzik a feltöltési díjat, de érdemes tudni, hogy ilyen díjak léteznek a gyakran etalonnak tekintett eBay -en is.

Amit tenni érdemes az eladóknak, hogy optimalizálják az aukciókat, végig kell gondolni mikor, milyen és mennyi aukciót érdemes indítani, amivel a költségek szinten tarthatóak és a bevételek maximalizálhatóak.

Beárnyékolja a felvetett építő jellegű szándékot, hogy az aukciós piac másik nagy szereplője a TeszVesz ugyancsak hasonló jellegű és összegű listázási díj bevezetése mellett döntött.

Még sötétebbre festi a képet, hogy a Népszabadság úgy tudja, a Vatera tulajdonosa időközben a TeszVesz piacterét is felvásárolta.

A hónap kérdései:

Vajon mit szól mindehhez a Gazdasági Versenyhivatal?

Lesz bátorsága valakinek az elégedetlenség és felháborodás hullámát meglovagolva egy új, olcsó jutalékkal dolgozó aukciós portált indítani?